Újabb Betörő?
xVictoriax
- Khhm... - zavar meg minket Joseph.
Harry elszakad tőlem egy pillanatra, és átnéz a vállam fölött.
- Neked van egy pingvined? - röhög rám nézve.
Nem tudom mit ért pingvin alatt, ezért csak értetlenül csóválom a fejem. Még mindig nem hiszem el, hogy azt mondta szeret. Egyszerűen nem lehet igaz. Egy olyan ember, mint Harry Styles, nem lehet gyengéd, vagy szeretetre méltó. Elég nagy bajban vagyok. Az agyam legszívesebben kisétálna innen, és felszállna a repülőre, mint ahogy mindig is tettem. De a testem ellent mond nekem.
- Mit akar? - förmed Harry Joseph-re.
- Harry... - figyelmeztetem.
A kíváncsi tekinteteket még mindig magamon érzem. Mindig is sok figyelmet szenteltek nekem, de most ez más. Már-már frusztrál.
- Kisasszony, lekéssük a repülőt! - aggodalmaskodik Joseph.
Harry karjai megfeszülnek körülöttem, majd a "kísérőmre" emeli a dühben forgó szemeit.
- Nem megy innen sehova! - jelenti ki halkan, mégis iszonyatosan fenyegetően.
Még a vér is megfagy az ereimben. Hiszen muszáj a szüleim után mennem, nem? Mellettük éltem minden egyes percben, még ha nem is foglalkoztak velem. Megszoktam, hogy néha napokra elmennek, de hogy örökre...
- Elnézést, de ezt nem maga dönti el. - válaszol Harry-nek Joseph.
- Pontosan. Ezt Vicki dönti el, nem maga, vagy a szülei.
És most már ők is rajtam legeltetik a szemüket. Soha nem érdekelt nagyon a rivaldafény, de ha megkaptam, akkor nem zavart, sőt... De most különösen elegem van. Mindig megmondják mikor menjek hova, és mit hogyan csináljak. Réges-régen eldöntöttem már, hogy ezen változtatok, és még nem tettem meg. Itt az idő, és végre nekem kedvez. Azt csinálok vele, és az életemmel amit csak akarok.
- Sajnálom Joseph, de egyedül kell visszamennie Németországba. - jelentem ki.
Harry ajkai diadalmas mosolyra húzódnak. Istenem, azok a vigyorok, amik az arcán játszadoznak!
- De kisasszony... - kezd bele az ellenkezésbe apa munkatársa.
Meg sem várva a mondat végét, Harry elkezd húzni az ellenkező irányba. Az emberek megint utat nyitnak nekünk, és mi tolakodás nélkül kijutunk. Mikor végre friss levegő csapja meg az arcom, fellélegzek. Nem hagyom itt Los Angelest. Soha többet nem kell költözködnöm. A szemeimet könnyek szúrták, ahogy ráébredtem, hogy az életemet végre én irányíthatom.
- Mi a baj? - simított végig az arcomon Harry. - El akarsz menni.
- Nem, dehogy akarok! Csak... annyira boldog vagyok. - vallom be zavartan.
Megint megmutatja a gödröcskéit, és a repülőtér falához szorít. Szűziesen megcsókol, lágyan és gyöngéden, ami nem tart sokáig. Elmélyíti a csókunkat. Az egyik keze a hajamba túr, míg a másik a derekamon nyugszik. Majd mind a két karját, nagyon lassan, végigsimítja az oldalamon, majd a térdhajlatomnál állapodnak meg. Felemel, a lábaimat a dereka köré fonja. Jobban nekem nyomul, mire az egész testünk egybeolvad. Nem tudom megállni, hogy ne nyögjek fel a gyönyörtől. Válaszul felmordul, és tovább csókol.
- Mi is örülünk srácok, de nem kéne indulni? - kiált oda egy hang.
Harry elszakad tőlem, de nem enged el. Mélyen a szemembe néz, mire a vér az arcomba tódul.
- Niall, a véredben van, hogy pont a legjobb pillanatokat tudod elrontani! - kiált hátra.
Ezt hangos röhögés kíséri. Harry úgy indul velem útnak, ahogy az előbb abbahagytuk -lábaim a dereka köré fonva-.
A fejem a vállába fúrom, ezért nem látok semmit. Ő az egyik kezével a hátamat simogatja, míg a másikkal engem tart.
A kíváncsi tekinteteket még mindig magamon érzem. Mindig is sok figyelmet szenteltek nekem, de most ez más. Már-már frusztrál.
- Kisasszony, lekéssük a repülőt! - aggodalmaskodik Joseph.
Harry karjai megfeszülnek körülöttem, majd a "kísérőmre" emeli a dühben forgó szemeit.
- Nem megy innen sehova! - jelenti ki halkan, mégis iszonyatosan fenyegetően.
Még a vér is megfagy az ereimben. Hiszen muszáj a szüleim után mennem, nem? Mellettük éltem minden egyes percben, még ha nem is foglalkoztak velem. Megszoktam, hogy néha napokra elmennek, de hogy örökre...
- Elnézést, de ezt nem maga dönti el. - válaszol Harry-nek Joseph.
- Pontosan. Ezt Vicki dönti el, nem maga, vagy a szülei.
És most már ők is rajtam legeltetik a szemüket. Soha nem érdekelt nagyon a rivaldafény, de ha megkaptam, akkor nem zavart, sőt... De most különösen elegem van. Mindig megmondják mikor menjek hova, és mit hogyan csináljak. Réges-régen eldöntöttem már, hogy ezen változtatok, és még nem tettem meg. Itt az idő, és végre nekem kedvez. Azt csinálok vele, és az életemmel amit csak akarok.
- Sajnálom Joseph, de egyedül kell visszamennie Németországba. - jelentem ki.
Harry ajkai diadalmas mosolyra húzódnak. Istenem, azok a vigyorok, amik az arcán játszadoznak!
- De kisasszony... - kezd bele az ellenkezésbe apa munkatársa.
Meg sem várva a mondat végét, Harry elkezd húzni az ellenkező irányba. Az emberek megint utat nyitnak nekünk, és mi tolakodás nélkül kijutunk. Mikor végre friss levegő csapja meg az arcom, fellélegzek. Nem hagyom itt Los Angelest. Soha többet nem kell költözködnöm. A szemeimet könnyek szúrták, ahogy ráébredtem, hogy az életemet végre én irányíthatom.
- Mi a baj? - simított végig az arcomon Harry. - El akarsz menni.
- Nem, dehogy akarok! Csak... annyira boldog vagyok. - vallom be zavartan.
Megint megmutatja a gödröcskéit, és a repülőtér falához szorít. Szűziesen megcsókol, lágyan és gyöngéden, ami nem tart sokáig. Elmélyíti a csókunkat. Az egyik keze a hajamba túr, míg a másik a derekamon nyugszik. Majd mind a két karját, nagyon lassan, végigsimítja az oldalamon, majd a térdhajlatomnál állapodnak meg. Felemel, a lábaimat a dereka köré fonja. Jobban nekem nyomul, mire az egész testünk egybeolvad. Nem tudom megállni, hogy ne nyögjek fel a gyönyörtől. Válaszul felmordul, és tovább csókol.
- Mi is örülünk srácok, de nem kéne indulni? - kiált oda egy hang.
Harry elszakad tőlem, de nem enged el. Mélyen a szemembe néz, mire a vér az arcomba tódul.
- Niall, a véredben van, hogy pont a legjobb pillanatokat tudod elrontani! - kiált hátra.
Ezt hangos röhögés kíséri. Harry úgy indul velem útnak, ahogy az előbb abbahagytuk -lábaim a dereka köré fonva-.
A fejem a vállába fúrom, ezért nem látok semmit. Ő az egyik kezével a hátamat simogatja, míg a másikkal engem tart.
xHarryx
Beültetem hátra, magam mellé. Bella és Niall elől ül, a haverom próbálja lenyugtatni a barátnőjét de az csak mondja és mondja a magáét.
- Helló! Te csak Vicki lehetsz! Én Bella vagyok, Niall barátnője, de biztos sokat hallottál már rólam. - fecseg.
- Ami azt illeti nem mesélt sokat. - tűnődik.
A vörös hátrafordul, és csúnyán mered rám. Ha a szemével ölni tudna... De szerencsére a barátom lenyugtatja. Az egyik kezét Bella térdére teszi, mire a lány magában somolyog. Én sem tudom megállni, hogy ne érjek a csajomhoz. Mert mostantól csak az enyém, és az is marad. Amint hazaérünk megbeszélem vele, mi merre hány méter. Addig is a karom a dereka köré fonom, közelebb húzva a testemhez. Annyira szükségem van rá, mint fél évvel ezelőtt a drogra. Csúnya egy korszak volt, annyi szent. Persze erről nem kell tudnia, sőt. Semmiről ami megijesztené, vagy elkergetné előlem. Nem sok esélye lenne menekülni, de azért vigyázni sem lehet felesleges.
- Ki tudsz tenni nálam? - kérdezem Niall-tól.
- Persze Hazza, nem nagy dolog.
Vicki felemeli a fejét a mellkasomról, és meglepődve mered rám.
- Hozzád megyünk?
- Igen. - válaszolom szűkszavúan.
Vissza fekszik, és én tovább simogatom a selymes haját. Tényleg nem tudom elhinni, hogy lehet egy lánynak ilyen puha haja.
Aztán észbe kapok, és rajtam a sor, hogy megijedjek. Én? Félni?! Ez egyre rosszabb. A kurva életbe! Nem vakíthat el egy ember. Nem akarok olyan lenni mint apám. Megfogadtam magamnak, megesküdtem, hogy nem követem el ugyanazt a hibát. Soha.
Fél óra múlva érünk a város pereméhez. Vicki már régen alszik, kimerülhetett a hosszú nap folyamán.
- Kösz a fuvart! - kiáltom még vissza a haveromnak.
- No problem! - válaszol, mielőtt elhajt.
A drágasággal a kezemben lépek be az igazi házamban. A panelt -amit ő is látott- csak vészhelyzet esetén használom. Mint mondjuk ez előző hetekben. Így szemmel tudtam tartani Vickit.
Ez a ház sötét és elhagyatott. Milyen régen nem jöttem már haza...
Leveszem róla a fölösleges ruhadarabokat, így már csak fehérnemű van rajta. Nagy control kell hozzá, hogy ne essek neki. Gyorsan ráadom az egyik pólóm, nehogy adjak a kísértésnek. Miután őt elintéztem, lezuhanyozok és egy boxert húzok át a lábaimon. Igazából mindig meztelenül alszok éjszaka, de nem tudom menyire örülne nekem, mikor felébred. Befészkelem magam mellé. Nem tartok direkt távolságot, de nem is húzódom oda teljesen. De ő mocorogni kezd, és bekucorodik a karjaim közé. Akaratom ellenére ölelem magamhoz. Így merülök álomba...
xVictoriax
Egyedül ébredek. Mellettem az ágy üres és hideg. Azonnal Harry keresésére indulok. Kikelek a franciaágyból, és észreveszem, hogy egy bő póló van rajtam. Méghozzá az övé. Nem emlékszem, hogy tegnap én öltöztem volna át, magamtól. Szóval nem nehéz kitalálni mi történt. De azt veszem észre, hogy egyáltalán nem vagyok dühös. Miért lennék?
Na ez hülye kérdés volt. Hiszen egy vadidegen férfi öltöztetett fel. Nekem még reggel van...
A ház ahol vagyok ismeretlen. Olyan nagy, hogy nem tudok benne eligazodni. Ami azért nálam furcsa, mert az életemet villákban töltöttem. Viszont ez régebbi, nem az a legújabb fajta. Egy főfolyosót találok, kicsi és szűk, mellékfolyosókká ágaz. Istenem, ez tényleg egy labirintus! Tovább sétálok, és azt veszem észre, hogy valami nagyon fáj. Felsikoltok a hirtelen rám törő érzéstől. Összeesek, a lábaim nem bírják el a testsúlyom. A bokám. Most jut eszembe, hogy nemrég ment ki.
- Ki mondta, hogy felkelhetsz? - kérdez valaki, elég dühös hangnemben.
Harry felkap, és visszavisz a hálószobába.
- Mit szerettél volna?
- Csak nem tudtam merre vagy. - vallom be pirulva.
Elmosolyodik, és egy puszit nyom a homlokomra. Szóval nem álom volt? Tényleg azt mondta, hogy szeret engem?
- El kell mennem. Szerintem csak holnap jövök. - hadarja, majd feltápászkodik álló helyzetbe. - Ha éhes vagy, van a konyhába kaja. A fürdő innen nyílik a szobából.
Mire észbe kapnék, már sehol sincsen. Ez király! Itt hagyott egyedül, egy óriási labirintusban. Talán mégis csak illúzió volt az egész, és soha nem is mondta, hogy szeret. Hogy is mondhatta volna? Egy olyan ember mint ő...
A fürdő is elég tágas. Vagy két óráig áztatom magam, mikor hangokat hallok. Biztos vagyok benne, hogy lentről jön. Harry nem lehet, hiszen azt mondta, csak holnap jön. Kinek lehet még bejárása a házába?
Kis féltékenykedés után, rettegés kerít hatalmába. Léptek hangzanak, majd ajtócsapkodások. Benéznek minden szobába? Nem merek megmozdulni, még a végén zajt csapok. Így hát fekszek a meleg vízbe.
Aztán kicsapódik a háló ajtaja. Biztos vagyok benne, hogy ott vannak a nyomok. Észre fogja venni, hogy az ágy nincs bevetve, és a ruháim is kint hevernek a földön. Tudni fogja, hogy van itt valaki.
Kérlek Harry, csak siess haza...
Örülök, hogy olvasod a blogom, remélem ez a rész is nagyon tetszett! =) A folytatás 2 hozzászólás, és összesen 4 pipa után jön! ;)
Örülök, hogy olvasod a blogom, remélem ez a rész is nagyon tetszett! =) A folytatás 2 hozzászólás, és összesen 4 pipa után jön! ;)
Folytit :D
VálaszTörlésköviiit!!! imádom a sztorit és az írás stílusod!!! :)
VálaszTörlésNagyon jól fogalmazol hugi ♥ csak így tovább
VálaszTörlés