Az éjszakánk
A rész +18 -as részeket tartalmaz. Csak saját felelősségre!
A kocsi hirtelen fékezett, én pedig örültem, hogy Harry erősen tartott és nem vertem be a fejem. Így is szédültem, nem volt szükségem egy balesetre.- Menj vissza a srácért Chris!
Meglepődtem, hogy Harry visszaküld Mike-ért, ahelyett, hogy otthagyja. Sose volt emberszerető típus, nem értem, mi történt. Talán ő beverte a fejét a fékezés közben?
Chris kiszállt a kocsiból és telefonálni kezdett. Felmérni se tudtam a helyzetet, nem tudtam megbizonyosodni arról, hogy a barátom épségben hazatér, a kocsi már száguldott is tovább. Megpróbáltam nem mással foglalkozni, csakhogy végre Harry karjaiban lehetek. Érezhetem az illatát, a megfeszülő izmait körülöttem, a szívverését és hallhattam a lélegzetvételét. Még mindig szipogtam egy kicsit a sírás után, de egyre inkább lenyugodtam, és egyre fáradtabb lettem. Odanyomtam az orrom Harry mellkasához, nagyot lélegeztem, majd elernyedve a karjai között, elaludtam.
***
Ismerős helyen ébredtem. Fogalmam sincs, hogy mennyi időt töltöttem már ebben a szobában. Hogy hányszor kívántam, bárcsak el tudnék menni innen, hányszor áztattam el ezt a párnát a könnyeimmel. De most.. Most valami nagyon megváltozott. Mintha az életem 180 fokos fordulatot tett volna hirtelen. Az arcomhoz húztam a takarót, és elégedetten sóhajtottam, ahogy megéreztem Harry illatát. Tudtam, hogy nincs itt mellettem, de már az illatától is biztonságban éreztem magam. Nem telt sok időbe, amíg visszaaludtam.
***
Hallottam a szuszogását. A mellkasa a hátamhoz feszült, a keze a hasamat kezdte simogatni. Olyan jó érzés volt!
- Harry.. - sóhajtottam.
A fülemhez hümmögött, és még közelebb húzódott. Az ágyékát a fenekemnél éreztem. A szívem kihagyott egy ütemet, aztán gyors vágtába kezdett, mintha be akarná pótolni a lemaradást. A légzésem szaggatottá vált. Érezhette, hogy tetszik amit csinál, mert csöndesen kuncogni kezdett, és tovább simogatott. Próbáltam visszatartani a sóhajtásaimat, de egy mégis kiszökött az ajkaim közül, mire Harry keze feljebb merészkedett. Óvatosan végighúzta a melleimen az ujját, mire elakadt a lélegzetem.
- Csak szólj, és abbahagyom! - suttogott rekedtesen.
Megállt. A keze nem cirógatott tovább, a válaszomra várt. Az "igen"-re. És én tudtam, hogyha kimondom, megtörténik. De bíztam benne. Tudtam, hogy vigyáz rám, és nem okoz majd az elkerülhetetlennél nagyobb fájdalmat. Összeszorítottam a szemem, és válaszoltam.
- Igen.
És ő azonnal mozdult. Fölém helyezkedett, a két keze a fejem mellett, azokra támaszkodott, hogy ne nyomjon össze. Csupán egy bokszer volt rajta, rajtam pedig egy apró topp, és a fehérneműm. Egymás szemébe néztünk. Ő óvatos mosolyra húzta a száját, majd szűzies csókot nyomott a számra.
- Biztos vagy benne?
- Igen.
Megcsókolt. De ez nem olyan ártatlan volt mint az előbbi. Szinte felfalta a számat, a nyelve az enyémet hívta őrült keringőbe. Végigsimítottam a csupasz hátán, mire a számba hümmögött. Lenyúlt a combjaimhoz, és lassan végigsimította. Elszakadt a számtól, és behunyta a szemét.
- Olyan puha.. - lehelte.
A kezeimet a nyaka köré fontam, hogy közelebb húzzam magamhoz. Visszahajolt hozzám, és újra megcsókolt. A fogaival tépte az ajkaimat, én pedig csak tehetetlenül nyöszörögtem alatta. A lábaimat a csípője köré fonta, és hirtelen megéreztem.. Az ő legkeményebb testrésze, az én legpuhább részemhez nyomódott. Az alhasamban megmozdult valami, és már nem tudtam visszafogni a nyögéseimet. Csókolt tovább, már levegőt is alig kaptam. Aztán óvatosan oldalra mozdította a csípőjét, ezzel súrlódást kelte közöttünk.
- Harry! - nyögtem fel.
Rekedtes sóhajjal hajolt a fülemhez.
- Ezt újra hallani akarom..
Majd a nyelvét végighúzta a nyakamon. És körözni kezdett vele, egyre intenzívebben, én pedig elégedetten sóhajtoztam alatta. A kezemmel a göndör fürtjei köze túrtam, és óvatosan meghúztam, mire rekedtesen nyögött. Újra megmozdította a csípőjét. Én pedig nem bírtam tovább. Kívántam, végre magamban akartam tudni.
- Kérlek.. Harry!
- Kis türelmetlen - suttogta a fülemhez.
A toppom alá nyúlt, és lehúzta rólam. A szemei a mellkasomra tapadtak, engem pedig elöntött a forróság, és a pír.
- Gyönyörű vagy. - akadozott a hangja.
Válaszolni se volt időm, mivel a szája a felsőtestemre tapadt. Egymás után törtek fel belőlem a nyögések. Talán túlságosan hangos voltam, de Harry-t ezt nem nagyon zavarta. És engem sem.
- Kérlek!
Abbahagyta a melleim nyalogatását. Lehúzta magáról a bokszert, és az ágy mellé dobta. Alig három másodperc múlva a fehérneműm is ott végezte. Megpuszilta az orrom, és összefonta a kezeinket a fejem fölött.
A következő pillanatban már magamban éreztem. Már vártam a fájdalmat. Felkészültem. Erősen szorítottam Harry kezét, szinte kapaszkodtam belé. De nem fájt. Nem éreztem azt.. amit azzal a férfival régen.
- Jól vagy?
Aprót bólintottam, és megmozdult. Istenem, milyen nagy volt! Teljesen megtöltött. Most éreztem csak igazán a közelségét. Teljesen eggyé váltunk. Minden részét éreztem magamon. Ahogy a lába súrolta az enyémet, a mellkasa az enyémhez nyomódott, a keze az enyémet szorította. Minden érintés csodálatos volt vele.
Aztán felforrósodott a helyzet. Erősebbeket lökött, és gyorsított. Elengedtem a kezét, és a vállába kapaszkodtam. Együtt nyögtünk fel, mikor belém érkezett. Teljes volt közöttünk az összhang.
A körmeimmel végigszántottam a hátán, ahogy még jobban gyorsított. Erre csak az egyre szaporodó nyögéseivel válaszolt. Éreztem, hogy a hasamban kezd valami felépülni. Valami fokonként növekszik az alhasamban, hogy aztán kiteljesedjen. Túl közel voltam. De ahogy hallottam, nem csak én.
A következő percben egyszerre élveztünk el. Legördült rólam, és mellém feküdt. Egymás mellett lihegtünk, egyikünk se mozdult. Miután lecsillapodtunk, közel húzott magához, átkarolt, és együtt aludtunk el.
Komótosan felkelek. Minden izmom lemerevedett, nyújtózkodok kicsit, hogy könnyítsem a mozgást. De ahogy megmozdulok, érzek valamit. Ott.. És a hasamban. Mintha még mindig bennem lenne. Vagy mintha enyhe izomlázzal szenvednék.
Lassan csoszogni kezdek Harry szekrénye felé, és kiveszek egy fekete pólót. Lassan és ügyetlenül küzdöm magamra, majd halkan kinyitom az ajtót, és becsukom magam után.
Miután leküzdtem a rettenetes akadályt - a lépcsőt -, a konyha felé tartok, hogy keressek valami harapnivalót. De ahogy kinyitom a hűtőt siralmas látvány fogad. Csak tej van benne, ami már két hete lejárt, semmi más. A hasam elégedetlen hangot ad ki. Sóhajtva megyek a vezetékes telefonhoz, és rendelek pizzát.
Magamnak egy sonkás-kukoricásat, Harrynek gombásat. Amíg a kaját várom, hozzálátok feltakarítani. Nem tudom, hogy mikor látott utoljára tisztítószereket ez a ház. Talán mielőtt leléptem.
Halkan dudorászva kezdek takarítani. Kiviszem a szétdobált sörös dobozokat, és csikkeket. Már majdnem kész vagyok, mikor az asztal alatt, vagy hat whisky-s üveget találok. A szám elé kapom a kezemet. Szóval Harry ezzel volt elfoglalva, amíg én nem voltam itt. Rosszul vagyok a gondolattól, hogy min ment keresztül. Hogy min mentünk keresztül. Hülyeség volt elmennem. Csak mindketten szenvedtünk.
Bűntudattal öntöm ki a mosogatóba a maradék italt. Sóhajtva ülök le egy kicsit a székre.
- Kicsim?
Az ajtó irányába kapom a fejemet, és gyönyörködök a meztelenségébe. Semmilyen ruhadarab nem takarja a tökéletes testét.
- Tetszik amit látsz?
A vér elönti az arcom, attól, hogy rajtakapott.
- Gyere ide!
Még mindig nem szokott le a parancsolgatásról. És szerintem soha nem is fog. Ilyen a személyisége. De most az egyszer kivételt teszek, és engedelmeskedek neki. Lehajtott fejjel lépek elé.
- Irányításmániás. - suttogom mosolyogva.
- Óóó, igen? És nem tetszik? - incselkedik.
Levegő után kapok.
Felkap, majd a konyhapultra ültet, és a lábaim köze lép. A kezével a csípőmet tartja egy helyben, miközben dörzsölni kezdi a legérzékenyebb helyem, az ő legérzékenyebb helyével. Hangosan nyögök fel.
- Nem tetszik, hogy ezt akármikor megtehetem veled? - suttog a fülembe mély hangon, mitől kiráz a hideg.
A nyakamat kezdi csókolgatni, és akkor..
Csengetnek.
Harry hátrakapja a fejét. Azonnal megkomolyodik, és veszélyes kifejezés ül az arcára.
- Maradj.. - kezdi, de félbeszakítom.
- Csak a pizzafutár. - ugrok le a pultról. - Majd én nyitom.
- Nem! - szól hangosabban. - Nem mész az ajtó közelébe, akárki lehet az.
- Harry, túl reagálod. - sóhajtok fel. - Bízz bennem.
Otthagyom, mielőtt akármit is mondhatna. Mikor már az ajtónál járok, akkor kiállt utánam, és hallom a lépéseit felém.
- Azt mondtam, hogy nem!
A szememet forgatom, és kinyitom az ajtót.
A pizzafutár az.
- Jó reggelt! - szól vidáman, egy húszas éveiben járó srác.
- Szia! - mosolygok kedvesen.
A pénzért nyúlok az ajtó melletti kis asztalra. Az ő kezében a két doboz, nálam a pénz.
- Add csak, cseréljünk! - szól viccelődve.
Miután végeztem a fizetéssel, és elköszöntem, becsapom az ajtót, és Harry felé fordulok. Persze ott áll a konyhánál, még mindig teljes meztelenségében.
- Nem kéne felöltöznöd?
Még mindig haragos szemekkel néz rám.
- Naaa, ne legyél ilyen! - kérlelem.
- Mit mondtam arról, hogy rohadtul csináld azt amit mondok!? - kiabál rám. - Akárki lehetett volna! Tarthattak volna a fejedhez egy kibaszott fegyvert, és lelőhettek volna! A rohadt életbe Victorya!
Lefagy az arcomról a mosoly. Van ami sosem változik. Lehajtom a fejem, amíg Harry feltrappol a lépcsőn, és becsapja a szobája ajtaját. Még pár pillanatig egy helyben állok. Nem tudok megmozdulni, képtelen vagyok rá.
Miután magamhoz tértem a sokkból, leteszem a kaját a tévé előtti asztalra, és leülök a kanapéba. Bekapcsolom a televíziót, de csak háttérzaj gyanánt. Nem tudok arra figyelni, miről van szó, azt se tudom, milyen műsoron van, csak bámulok magam elé.
Fogalmam sincs mennyi idő után, de Harry jön le a lépcsőn, olyan arckifejezéssel, amilyet még sose láttam tőle. Bűnbánó. Kétszer akkorára kerekedik a szemem, amikor meghallom amit mondd.
- Sajnálom. - vakarja meg idegesen a tarkóját. - Én csak féltelek, érted? Utálom, hogy belerángattalak a világomba. Miattam soha többé nem lehetsz biztonságban.
Leül mellém, én pedig felé fordulok, és megvárom amíg rám néz. Imádom a tiszta, zöld szemeit. Olyan könnyű elveszni bennük..
- Miattad vagyok biztonságban.
Az ölébe telepszek, vele szembe, a lábaimat pedig a combja mellé teszem, és átkarolom a nyakát. Lassan simogatni kezdi a hátam. Sokáig ülünk így. Mondani szeretném neki, hogy szeretem. Hogy ő az életem értelme, hogy belehalnék, ha elveszíteném. De félek kimondani a szavakat. Félek a reagálásától. De muszáj tudnia.
- Harry, én..
Nem tudom befejezni, Félek, hogy kiakadna, hogy veszekednénk, és véget érne ez a pillanat. De mintha magától megértené a szavaimat.
- Igen. Azt hiszem én is.
- Biztos vagy benne?
- Igen.
Megcsókolt. De ez nem olyan ártatlan volt mint az előbbi. Szinte felfalta a számat, a nyelve az enyémet hívta őrült keringőbe. Végigsimítottam a csupasz hátán, mire a számba hümmögött. Lenyúlt a combjaimhoz, és lassan végigsimította. Elszakadt a számtól, és behunyta a szemét.
- Olyan puha.. - lehelte.
A kezeimet a nyaka köré fontam, hogy közelebb húzzam magamhoz. Visszahajolt hozzám, és újra megcsókolt. A fogaival tépte az ajkaimat, én pedig csak tehetetlenül nyöszörögtem alatta. A lábaimat a csípője köré fonta, és hirtelen megéreztem.. Az ő legkeményebb testrésze, az én legpuhább részemhez nyomódott. Az alhasamban megmozdult valami, és már nem tudtam visszafogni a nyögéseimet. Csókolt tovább, már levegőt is alig kaptam. Aztán óvatosan oldalra mozdította a csípőjét, ezzel súrlódást kelte közöttünk.
- Harry! - nyögtem fel.
Rekedtes sóhajjal hajolt a fülemhez.
- Ezt újra hallani akarom..
Majd a nyelvét végighúzta a nyakamon. És körözni kezdett vele, egyre intenzívebben, én pedig elégedetten sóhajtoztam alatta. A kezemmel a göndör fürtjei köze túrtam, és óvatosan meghúztam, mire rekedtesen nyögött. Újra megmozdította a csípőjét. Én pedig nem bírtam tovább. Kívántam, végre magamban akartam tudni.
- Kérlek.. Harry!
- Kis türelmetlen - suttogta a fülemhez.
A toppom alá nyúlt, és lehúzta rólam. A szemei a mellkasomra tapadtak, engem pedig elöntött a forróság, és a pír.
- Gyönyörű vagy. - akadozott a hangja.
Válaszolni se volt időm, mivel a szája a felsőtestemre tapadt. Egymás után törtek fel belőlem a nyögések. Talán túlságosan hangos voltam, de Harry-t ezt nem nagyon zavarta. És engem sem.
- Kérlek!
Abbahagyta a melleim nyalogatását. Lehúzta magáról a bokszert, és az ágy mellé dobta. Alig három másodperc múlva a fehérneműm is ott végezte. Megpuszilta az orrom, és összefonta a kezeinket a fejem fölött.
A következő pillanatban már magamban éreztem. Már vártam a fájdalmat. Felkészültem. Erősen szorítottam Harry kezét, szinte kapaszkodtam belé. De nem fájt. Nem éreztem azt.. amit azzal a férfival régen.
- Jól vagy?
Aprót bólintottam, és megmozdult. Istenem, milyen nagy volt! Teljesen megtöltött. Most éreztem csak igazán a közelségét. Teljesen eggyé váltunk. Minden részét éreztem magamon. Ahogy a lába súrolta az enyémet, a mellkasa az enyémhez nyomódott, a keze az enyémet szorította. Minden érintés csodálatos volt vele.
Aztán felforrósodott a helyzet. Erősebbeket lökött, és gyorsított. Elengedtem a kezét, és a vállába kapaszkodtam. Együtt nyögtünk fel, mikor belém érkezett. Teljes volt közöttünk az összhang.
A körmeimmel végigszántottam a hátán, ahogy még jobban gyorsított. Erre csak az egyre szaporodó nyögéseivel válaszolt. Éreztem, hogy a hasamban kezd valami felépülni. Valami fokonként növekszik az alhasamban, hogy aztán kiteljesedjen. Túl közel voltam. De ahogy hallottam, nem csak én.
A következő percben egyszerre élveztünk el. Legördült rólam, és mellém feküdt. Egymás mellett lihegtünk, egyikünk se mozdult. Miután lecsillapodtunk, közel húzott magához, átkarolt, és együtt aludtunk el.
***
Reggel Harry horkolása ébreszt. Kicsit forgatom a szemem, majd elmosolyodok. El se hiszem, hogy megtettük. Lefeküdtem vele. Szeretkeztünk. Egyszerűen nem tudom abbahagyni a vigyorgást. Ez.. tökéletes volt. Szeretem őt. És már nem tudom letagadni, sőt, nem is akarom.Komótosan felkelek. Minden izmom lemerevedett, nyújtózkodok kicsit, hogy könnyítsem a mozgást. De ahogy megmozdulok, érzek valamit. Ott.. És a hasamban. Mintha még mindig bennem lenne. Vagy mintha enyhe izomlázzal szenvednék.
Lassan csoszogni kezdek Harry szekrénye felé, és kiveszek egy fekete pólót. Lassan és ügyetlenül küzdöm magamra, majd halkan kinyitom az ajtót, és becsukom magam után.
Miután leküzdtem a rettenetes akadályt - a lépcsőt -, a konyha felé tartok, hogy keressek valami harapnivalót. De ahogy kinyitom a hűtőt siralmas látvány fogad. Csak tej van benne, ami már két hete lejárt, semmi más. A hasam elégedetlen hangot ad ki. Sóhajtva megyek a vezetékes telefonhoz, és rendelek pizzát.
Magamnak egy sonkás-kukoricásat, Harrynek gombásat. Amíg a kaját várom, hozzálátok feltakarítani. Nem tudom, hogy mikor látott utoljára tisztítószereket ez a ház. Talán mielőtt leléptem.
Halkan dudorászva kezdek takarítani. Kiviszem a szétdobált sörös dobozokat, és csikkeket. Már majdnem kész vagyok, mikor az asztal alatt, vagy hat whisky-s üveget találok. A szám elé kapom a kezemet. Szóval Harry ezzel volt elfoglalva, amíg én nem voltam itt. Rosszul vagyok a gondolattól, hogy min ment keresztül. Hogy min mentünk keresztül. Hülyeség volt elmennem. Csak mindketten szenvedtünk.
Bűntudattal öntöm ki a mosogatóba a maradék italt. Sóhajtva ülök le egy kicsit a székre.
- Kicsim?
Az ajtó irányába kapom a fejemet, és gyönyörködök a meztelenségébe. Semmilyen ruhadarab nem takarja a tökéletes testét.
- Tetszik amit látsz?
A vér elönti az arcom, attól, hogy rajtakapott.
- Gyere ide!
Még mindig nem szokott le a parancsolgatásról. És szerintem soha nem is fog. Ilyen a személyisége. De most az egyszer kivételt teszek, és engedelmeskedek neki. Lehajtott fejjel lépek elé.
- Irányításmániás. - suttogom mosolyogva.
- Óóó, igen? És nem tetszik? - incselkedik.
Levegő után kapok.
Felkap, majd a konyhapultra ültet, és a lábaim köze lép. A kezével a csípőmet tartja egy helyben, miközben dörzsölni kezdi a legérzékenyebb helyem, az ő legérzékenyebb helyével. Hangosan nyögök fel.
- Nem tetszik, hogy ezt akármikor megtehetem veled? - suttog a fülembe mély hangon, mitől kiráz a hideg.
A nyakamat kezdi csókolgatni, és akkor..
Csengetnek.
Harry hátrakapja a fejét. Azonnal megkomolyodik, és veszélyes kifejezés ül az arcára.
- Maradj.. - kezdi, de félbeszakítom.
- Csak a pizzafutár. - ugrok le a pultról. - Majd én nyitom.
- Nem! - szól hangosabban. - Nem mész az ajtó közelébe, akárki lehet az.
- Harry, túl reagálod. - sóhajtok fel. - Bízz bennem.
Otthagyom, mielőtt akármit is mondhatna. Mikor már az ajtónál járok, akkor kiállt utánam, és hallom a lépéseit felém.
- Azt mondtam, hogy nem!
A szememet forgatom, és kinyitom az ajtót.
A pizzafutár az.
- Jó reggelt! - szól vidáman, egy húszas éveiben járó srác.
- Szia! - mosolygok kedvesen.
A pénzért nyúlok az ajtó melletti kis asztalra. Az ő kezében a két doboz, nálam a pénz.
- Add csak, cseréljünk! - szól viccelődve.
Miután végeztem a fizetéssel, és elköszöntem, becsapom az ajtót, és Harry felé fordulok. Persze ott áll a konyhánál, még mindig teljes meztelenségében.
- Nem kéne felöltöznöd?
Még mindig haragos szemekkel néz rám.
- Naaa, ne legyél ilyen! - kérlelem.
- Mit mondtam arról, hogy rohadtul csináld azt amit mondok!? - kiabál rám. - Akárki lehetett volna! Tarthattak volna a fejedhez egy kibaszott fegyvert, és lelőhettek volna! A rohadt életbe Victorya!
Lefagy az arcomról a mosoly. Van ami sosem változik. Lehajtom a fejem, amíg Harry feltrappol a lépcsőn, és becsapja a szobája ajtaját. Még pár pillanatig egy helyben állok. Nem tudok megmozdulni, képtelen vagyok rá.
Miután magamhoz tértem a sokkból, leteszem a kaját a tévé előtti asztalra, és leülök a kanapéba. Bekapcsolom a televíziót, de csak háttérzaj gyanánt. Nem tudok arra figyelni, miről van szó, azt se tudom, milyen műsoron van, csak bámulok magam elé.
Fogalmam sincs mennyi idő után, de Harry jön le a lépcsőn, olyan arckifejezéssel, amilyet még sose láttam tőle. Bűnbánó. Kétszer akkorára kerekedik a szemem, amikor meghallom amit mondd.
- Sajnálom. - vakarja meg idegesen a tarkóját. - Én csak féltelek, érted? Utálom, hogy belerángattalak a világomba. Miattam soha többé nem lehetsz biztonságban.
Leül mellém, én pedig felé fordulok, és megvárom amíg rám néz. Imádom a tiszta, zöld szemeit. Olyan könnyű elveszni bennük..
- Miattad vagyok biztonságban.
Az ölébe telepszek, vele szembe, a lábaimat pedig a combja mellé teszem, és átkarolom a nyakát. Lassan simogatni kezdi a hátam. Sokáig ülünk így. Mondani szeretném neki, hogy szeretem. Hogy ő az életem értelme, hogy belehalnék, ha elveszíteném. De félek kimondani a szavakat. Félek a reagálásától. De muszáj tudnia.
- Harry, én..
Nem tudom befejezni, Félek, hogy kiakadna, hogy veszekednénk, és véget érne ez a pillanat. De mintha magától megértené a szavaimat.
- Igen. Azt hiszem én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése