19. rész

Február 2.

xVictoriax

A kihalt New York-i utcákon senki sem mászkál. Igen, estefelé nem valami biztonságos a város. Többször raboltak már el lányokat, hogy megerőszakolják őket. Sok ilyen esetet ismerek már, anyám is elégszer figyelmeztetett. És az ilyen emberek háromnegyede nem szokott előkerülni. Soha többé. De most túlságosan is dühös vagyok ahhoz, hogy ez zavarjon. Már megint költözünk. Alighogy ideértünk, sőt, még kis sem pakoltam! Az első napom a 8. osztályban is elmaradt. Milyenek ezek a szülők? Egyáltalán minek vállaltak gyereket, ha nincs is rá idejük?

Pufogva indulok el egy poros, sötét mellékutcán. Nem vagyok az a plázacica, finnyás, díva, de most engem is nagyon zavar a kosz. Undorító, hogy ilyen dzsuvás ez a város. A felhőkarcoló méretű házak kivilágítva, de ahogy haladok előre, egyre kevesebb fényt találok. Úgy látszik nem a belvárosban vagyok már. Ijedten fordulok hátra. Hogy találok vissza? A telefonomat is otthon felejtettem. Nagyot sóhajtva indulok visszafelé, remélve, hogy emlékszem még milyen fények alatt jutottam el idáig.
Nem tudom mióta sétálok, de egyre sötétebb lesz. A nagy épületek vagy hatszorosan lecsökkentek, és a hely a házak között is kevesebb lett. Szinte egymásra építették őket. Azonnal rájöttem, hogy ez a nyomornegyed. És az, hogy a kocsik -ahol voltak egyáltalán- lerobbantak voltak, csak alátámasztotta a feltételezésem. Tudtam, hogy semmi keresnivalóm ezen a környéken. Így hát lefordultam jobbra, bár nem tudtam merre vezet. Bárcsak a főútba torkolna! Onnan nem lenne nehéz hazatalálnom.
Fél óra gyaloglás után a lábaim felmondták a szolgálatot. Leültem egy padra, hogy kipihenjem magam egy kicsit. Sokáig lehettem ott, de az is lehet, hogy csak pár másodperc volt. Arra eszméltem, hogy valaki egy ronggyal befogja az orrom. És a másik pillanatban már dőltem is oldalra.

- Shh, semmi baj! - ringat valaki a karjában. - Semmi baj! - ismételgeti.
Lassan egyenletes lett a levegővételem, de a szívem még mindig vad ütemet diktált. Utáltam ezt az álmot. Mindig visszatér az az éjszaka emléke. Mikor életem legrosszabb hibáját követtem el: eljöttem otthonról. Sose csinálhatom vissza, mindig selejt maradok. Nem leszek a régi a sokk után. Csak 14 voltam, mégis sikerült megbirkóznom ezzel az egésszel. Vagyis mindenki így látta. Viszont én tudom, hogy van egy mély sebem. És hiába van bekötözve, nem fog begyógyulni.
Pár könnycsepp végigszaladt a riadt arcomon, az emlékek hatására. Harry szorosabban ölelt magához, és a hajamba puszilt. Hiába éreztem magam most biztonságban, ha akkor nem így volt. Nem volt ott velem ő. Nem volt velem Harry. És bár tudom, hogy valójában egy bandavezér, aki embereket öl, mégis menedéket adnak a karjai.
Szépen lassan lenyugodtam. Nem siettetett, csak ült velem az ágyon az este közepén.
- Nézz rám kincsem! - suttogja.
Utoljára a mellkasába fúrom a fejem, és beszívom az illatát, majd felnézek rá. A szemem még mindig könnyáztatta, az arcommal együtt. És a szívem még mindig hevesen dübörög a mellkasomban.
- Mit álmodtál? - duruzsol.
Mélyen az íriszembe mered, mintha ő maga olvasná ki belőlem a választ. Homlokát az enyémnek dönti. Hirtelen elfelejtem, hogy mérges vagyok rá. Nem, ez nem igaz. Sose haragudtam rá. Inkább csalódtam. Igen, szóval el is feledkeztem arról, hogy nagyot csalódtam benne. Még arról sem vettem tudomást, ami február 2.-án történt. Mert megjegyeztem a dátumot, mikor elvették a szüzességem. Szerintem minden lány ezt csinálja. De talán az én helyzetem másmilyen.
- Kérdeztem valamit! - lesz egy árnyalattal keményebb a hangja.
- Sajnálom, elkalandoztam. - mentegetőzöm remegő hanggal.
Egy fáradt sóhaj hagyja el a rózsaszín ajkit.
- Felébresztettelek? - kérdem bűntudatosan.
- Ja. Eléggé megijesztettél. Az éjszaka közepén sikítozol. Már rohantam a fegyveremért, hogy kinyírjam a betörőt, de aztán rájöttem, hogy csak rémálmod van. - nevet a reggeli rekedted hangjával.
- Sajnálom.
Már másodjára kérek bocsánatot tőle. Ezt tán nem fordítva kéne? Hisz' én vagyok a megbántott. Vagyis voltam.
- Mit álmodtál? - tér vissza az eredeti témánkra.
Nincs kedvem elmondani neki a rémséges történetem. Csak fölöslegesen idegesítené fel magát, ami aztán rajtam csattanna, vagy más ártatlan emberen. A dühkezelő problémáival nem tudok mit kezdeni. Szerintem ezzel a negatív tulajdonságával született. Vagy ez csak a későbbiekben ragadt rá? Akárhogy is, nekem nem tetszik a "rosszabbik" oldala. De mi van, ha nincs neki másik? Ha nincs is "jó" oldala, és nincs is rá szüksége?
Fáradt sóhaj helyett, lemondót kapok tőle. Ez repít vissza a valóságba. Mostanában kissé sokat kalandozom más világokban. Mert talán a jelen, nem egy Hawaii-i paradicsom.
- Nem mondod el, igaz?
Megrázom a fejem, egyetértésképpen vele. A hirtelen fáradság rám tör, és már bújnék is vissza a pihe-puha ágyba aludni.
- Jó, rendben aludjunk. - adja meg magát. - De...
Gondolhattam volna, hogy ennyivel nem úszom meg.
- ... erre még visszatérünk!
Befektet maga mellé, és szépen betakargat. Majd a selymes ajakival egy hosszú puszit nyom a homlokomra.
- Aludj nyugodtan. Itt senki sem bánthat...

Ébredésem okozója, most egy hangos széknyikorgás volt. Aztán valaki hangosan szitkozódni kezdett. De nem is emiatt dermedtem le. A hang ismeretlen személyhez tartozott. Biztos, hogy soha nem hallottam még életemben. Akaratlanul is eszembe juttatta a betörőmet, aki megzavart fürdés közben. Beleremegtem az emlékbe, ami örökre az agyamba vésődött. Pont úgy, mint február 2.-a.
Féltem kinyitni a szememet. ezért hát alvást tettettem. Ha eddig sem ért hozzám, akkor most sem fog. Addig pedig Harry is előkerül majd. Várjunk csak! Hol van Harry? Itt hagyott? Megint?
Jobban magába kerít a rettegés. Nincs aki megvédjen az idegentől, bármit is akar tőlem.
Hangosan megcsörrent egy telefon, mire én kissé megugrottam a paplan alatt. Csak remélni tudtam, hogy nem vette észre. Aztán az idegesítő hang, amit a mobilja adott ki elhallgat. És ő kezd beszélni.
- ......
- Nem, semmi sem történt. Még mindig alszik.
- ......
- Persze Harry. Mikor végeztek?
Hát.. uhh. Na most meglepődtem. Hirtelen pattantak ki a szemeim, és néztem körbe. A tekintetem az idegen akadt meg, aki nem is volt annyira ismeretlen. Emlékszem rá, ott volt Harry-vel, mikor megtámadtak. Ő vitt le az emeletről. A nevére is emlékeznem kéne, de valahogy nem ugrik be. Hát nem valami jó a memóriám.
- Jó, tévedtem, mégsem alszik. - kuncog a telefonba.
A srácnak világosabb barna haja van, mint Harrynek. A szeme szikrázó kék, és az arca nyugodtságot, lazaságot tükröz. Már tudom, hogy bandatag, pont úgy, mint Harry. A pólója fehér, minta nélküli, és dzseki van rajta. Azon lepődöm meg, hogy hasonlít Harryéhez. Nem, pont ugyanolyan!
- .....
- Egy pillanat.
Megindul felém, markában a telefon. Leguggol az ágy széléhez, hogy egy vonalba kerüljenek az arcaink.
- Veled szeretne beszélni! - suttogja, és felém nyújtja a mobilt.
Remegő kezekkel veszem el tőle, és emelem a fülemhez.
- Igen? - motyogom halkan.
- Jó reggelt kincsem! Gondolom találkoztál Louis-sal. Remélem nem bánod, csak féltelek egyedül hagyni. Tudom a múltkori eset eléggé megviselt téged. - mondja törődéssel a hangjában.
Ó tényleg! Louis a neve.
- Köszönöm. - mondom, még mindig halkan.
- Nincs mit kincsem. - nevet fel.
Én is felkuncogok a csilingelő hahotázásán. Annyira édes, ahogy a rekedt hangja keveredik a nevetésével.
- Meddig maradsz távol?
- Nem lesz semmi baj, ott van Lou. Bízz bennem! Senki nem bánt majd.
- Nem is azért kérdeztem.
De amint az utolsó mondat elhagyja a számat, pír szökik az arcomra. Louis előttem térdel, és várja, hogy vége legyen a beszélgetésnek. Próbál úgy tenni mintha nem hallgatózna, de tudom, hogy hegyezi a fülét. És az csak bizonyítja, hogy elmosolyodik, mikor elpirulok.
- Akkor mi a baj? - kérdezi Harry összezavarodottan.
- Nem fontos. - motyogom.
- Ha kérdezek te válaszolsz! Ez így működik. Szerintem elégszer említettem már. - fenyegetőzik.
Mély levegőt veszek, mert tudom, hogy nem menekülök a válasz elől. Istenem, miért kell egyfolytában fecsegnem? Ha nem lett volna fél perccel ezelőtt szófosásom, most nem tartanék itt!
- Ha most azonnal nem mondod el, hogy mi a bajod, én esküszöm...
- Mit csinálsz? - kérdezek vissza nagyképűen.
Louis arca megkeményedik a szavaim hallatán. Szóval így állunk. Még senki nem beszélt így, a hőn szeretett bandavezérükkel? Diadalmas mosolyt villantok az előttem térdeplő fiúra. Ő csak meglepetten mered rám, de egy kis helyen megtörik a maszkja, és ott dühöt vélek felfedezni. Tényleg ennyire tiszteli Harryt? Egy sorozatgyilkost?
- Most azonnal megyek, és meglátogatom a kis osztálytársad. - gúnyolódik.
A levegő is megfagy körülöttem. A kezeim újra remegni kezdenek, és a szívem még gyorsabb ütemet diktál a mellkasomban. Nem bánthatja ugye? Nem tenné meg. Ennyire nem utálhat.
Keresgélek valamit, ami megállítja a tervében. Már vagy 20 perce egyikünk sem szól a telefonba. Előttem Mike arca lebeg. Aztán bevillan, mire a "Mike illúzióm" elmosolyodik, mintha gondolatolvasó lenne. És én visszavigyorgok.
- Nem tudod hol lakik. - mondom végre magabiztosan.
- És szerinted mennyi időmbe fog telni, amíg kiderítem merre van? - hallom a hangján, hogy mosolyog.
Nagyot nyelek, és már tudom, hogy kudarcot vallottam ellene. Miért van ez így mindig? Miért nyerhet mindenben? És én miért szenvedek vereséget ellene? Lehunyom a szemem, és kinyögöm azt, ami mindig bennem motoszkál mikor nincs mellettem.
- Hiányzol. - motyogom borzalmasan halkan.
- Nem hallottam, megismételnéd?
- Elmondtam, a többi legyen a te bajod. - háborogtam, szerintem jogosan.
Louis kezébe vágom a telefont, és nagy lendülettel célba veszem a fürdőt. Nem is gondolkozok mikor magamra zárom az ajtót. Mi van ha Louis bejönne? Hisz' minden férfi ugyanolyan. Azok is, akik február 2.-án bántottak. Senki sem különb. Semelyik hím nemű. Harry sem.

Sziasztok!

Először is nagyon köszönöm a visszajelzéseket! =) Nem is tudjátok milyen jól esnek. Így tudom, hogy van kinek írnom. És tudom, hogy az előző részben az a 7 komment határ elég soknak számít. De hát nem is képzeltem, hogy meglesz. Erre.. Woáá! Nehezen, lassan, de akkor is! Úristen egy részhez 7 hozzászólás!!! Kicsit őrültnek tűnhetek, de hát egyesek ilyennek szeretnek! ;)

A feliratkozókat még mindig sok szeretettel várom!

És ne feledjétek, itt a csoport is : KATT

A kövi részt 5 hozzászólás és ÖSSZESEN 10 pipa után hozom, szóval hajrá csajszik! :*