9. rész

Rosszul elsült buli 

xVictoriax

Fürödtem és sminkeltem is. Kivételesen most nem vasaltam ki a hajam, természetesen hagytam. A nagy göndörökkel díszített szőke a hajam a vállamra omlik. Szerintem nagyon állatul nézek így ki. Már csak a ruha kell, ami elég sok időt vesz majd igénybe. Három gardróbom van. És mind tele, gondolom apa személyzete vásárolt nekem pár cuccot, mert nekem még nem volt rá időm. Fél óra keresgélés és próbálgatás után, megakadt a szemem egy gyönyörű darabon. A szekrényem hátsó részébe volt téve. Nem is értem miért van ez úgy eldugva. Iszonyat gyönyörű, és tényleg jól mutat rajtam. Tudom,
hogy a fekete nagyon kiemeli a szőke fürtjeimet, ezért majdnem az összes göncöm ilyen színű. Egyszer megkérdezte tőlem Mike, hogy gót stílust kedvelem-e. Röhögtem rajta egy csomót, majd megnyugtattam, hogy nem. Mikor teljesen kész vagyok, megnézem mennyi az idő. Állítólag Harry nyolca itt van, és már elmúlt hét. Fél órája maradt ideérni. Még mindig nem mondta el hova akar ráncigálni, amitől egyre jobban görcsöl a gyomrom. Talán el akar vinni a temetőbe, ami nemrég elmaradt. És mi van, ha bántani akar? Nem ismerem a várost, és őt sem. Kit tudnék hívni a megmentésemre? A szüleimet nem is említem, Lilyt szabin van ezen a héten. Mike-ot pedig nem kelthetem fel az éjszaka közepén, hogy fuvaroztasson megint, és mentsen meg Harrytől!
De nem bántana, ugye? Annyira nem utálhat. Amit a parton művelt, és ahogy egyfolytában féltékenykedik... Talán kedvel? De az igazi kérdés az, hogy ÉN kedvelem-e? Mert ez az, amit marhára nem tudok. Inkább előkapom a laptopom, hogy ne gondoljak ilyenekre. Komolyan feltettem magamban a kérdést, hogy szeretem-e Harry Styles-t? Úgy látszik, egyre rosszabb hatással van rám. Felmegyek Twittere, hogy ne keljen többet agyalnom ezen az egészen. Két üzenetem is van. Az egyik Mike-tól : 

" Nem voltál ma suliban. Ne mondd, hogy minden rendben! Aggódok Victoria, írj vissza!"

Tényleg! Lógtam az iskolából. És megint miért kell Mike-nak magyarázkodnom? Mert egy idegen lakásban aludtam, egy ismeretlennel egy ágyban. Szánalmas vagyrá gondolok! Megnyitom inkább a következő levelet. És tudjátok mi lesz nagyon meglepő? Ez Harrytől jött.

" Már úton vagyok, hozzátok. Alig várom, hogy lássalak gyönyörűm! Xxx "

Egyenetlenné válik a lélegzetem, a szívverésemmel együtt. Annyira gyűlölöm ezt! Mi a francért kell ilyen érzelmeket kiváltania belőlem?! Lecsapom a notebook-om tetejét. Remélem tönkre is ment! Fortyogok magamban még egy-két percet, aztán kopogtatnak. Az ablakon. Őszintén nem vártam tőle mást. Kinyitom, és lenézek. Kapucniban ül a fán, az egyik legnagyobb ágról néz fel rám. A szeme már-már rikítóan zöld. Sötét haja hullámokkal teli ( pont mint az enyém ). Pár rakoncátlan tincse az arcába lóg, a kapucni miatt. Lélegzetelállítóan sármos. Már nem is tudom miért voltam mérges az előbb. 
- Beengedsz? - kérdi nagy mosollyal az arcán.
A gödröcskéit imádom! Nem szólok, csak arrébb lépek a párkánytól, hogy be tudjon mászni. Mikor sikeresen végrehajtja az expedíciót szorosan elém lép. Megfogja a csípőmet, a falhoz hátrál velem. Úgy érzem felken a szobám falára. Lejebb hajol, hogy az arcunk egy szintre érjen. Olyan közel van, hogy az orrom az övét simítja. 
- Baj van? Mi ez a késedelem? Még el sem kezdtél hisztizni miattam. - suttogja, miközben egyre közelebb hajol.
Nem találom a hangom, egyszerűen elvesztettem. Pár perc múlva is csak dadogni bírok. 
- Az ajtó luxus? - súgom vissza.
Felkuncog, és az arcát a nyakamhoz nyomja. Beszívja a hajam illatát, a mancsai fel-le járnak a testemen. Kezdem magam kínosan érezni.
- Nem kéne mennünk már? - végre rendesen beszélek.
- Mért pont a legjobb pillanatokat rontod el? - nyög valahol a vállam közelében. 
- Mert megígérted, hogy ma elviszel bulizni. És nem fogadok el nemleges választ! - az utolsó mondatot vigyorogva szavalom.
A monológom második felét loptam. Harry is pont ezt mondta nekem, mikor kirándulni indultunk. Biztosra veszem, hogy ő is emlékszik, mert felnevet és elenged.
- Hölgyem! - játszadozik a hercegem.
Most komolyan visszapörgetjük a tavas utunkat? Rémlik, hogy így invitált ki a kocsijából. Csakhogy most nem engedek neki. Semmiben. Erős föggetlen nő vagyok ( nagyjából ), és nem engedek egy olyan férfinak mint ez itt! Felkapom a táskám, és elindulunk az éjszakában.


Szórakozóhely. Mit csodálkozom? Egy ilyen egoista csakis itt töltheti a szabadidejét. Viszont sose említettem neki, hogy utálom az ilyen partykat. Ez érdekesnek bizonyul! 
Mikor beérünk, egy csomó részeg emberrel találom magam. Harryt ez nem nagyon zavarhatja, a mosolya óriási, le se lehetne vakarni a pofájáról. Ő azonnal a bárhoz vezet. Hol máshol is kezdhetnénk? Leülünk a magas székekre. A csapos kb. annyira idős mint Harry. Fekete, tüsis haja van, nagy barna szemekkel. Azonnal felénk fordul, mit sem törődve a többiekkel.
- A szokásosat Hazza? - kérdi vigyorogva a mellettem ülőtől.
- Ja, kösz! - mosolyog vissza.
Ekkor rám szegezi a tekintetét. Tetőtől-talpig végigmér, az arcán kaján vigyor.
- És te szépségem, mit kérsz? - könyököl szorosan elém. 
Harry széke megnyikorgul alatta ahogy leszáll róla, és közénk furakszik. 
- Jake, örülnék ha nem flörtölnél a csajommal. És most nem viccelek! - sziszegi farkasszemet nézve a pultossal. 
Már mondanám, hogy semmi közöm hozzá, mikor lead valami rendelést. A ricsaj miatt nem nagyon hallom mit kért nekem. 
- Harry, nekem nem tesz jót ha iszom. - fordulok felé.
- Jajj szépségem! Lazulj egy kicsikét, vagy én foglak ellazítani! - kacsint egyet.
- Én szóltam! - figyelmeztetem.
- Ahogy én is! - vigyorog kanosan.
Fújtatok egyet és elfordulok. Pont ekkor toppan be Jake. Az én italom narancssárga, míg Harryé átlátszó folyadék. 
- Kösz! Mennyi kell? - kotorja elő a pénztárcáját a mellettem ülő.
- Nem kell Hazza, majd én állom! További szép estét nektek. - köszön el, de még felém fordul. - Ja és te, vigyázz vele! A húgomtól azt hallottam durva az ágyban.
Teljesen meghökkenek. Hogy mondhatta ezt nekem? Egyáltalán hogyan mert hozzám szólni? És mi a francért hiszi mindenki azt, hogy Harryé vagyok?! Kezd elegem lenni. De mellettem lévő pszichopata csak mosolyog Jake-re, és lepacsiznak. Hányingerkeltő az egész. Magamtól is rosszul vagyok. A szüleim elmentek és erre eljövök egy buliba ( mi a szösz?! ), olyan sráccal akit nem is ismerek rendesen! Ki akarok jutni. Mindegy hova, csak el innen. Felpattanok a helyemről, mire Harry rám szegezi értetlen tekintetét. 
- Hova indultál? 
- Megkeresem a mosdót. - forgatom a szemem, és megfordulok.
- Ne menjek veled? - kiált utánam. 
Azt tettetem, hogy nem hallottam a zene miatt. Átfurakodom a részeg tinik között, a terem másik végébe, ahol két ajtót látok. Viszont megakadok. Túl nagy a tömeg, mindenhol emberek nyüzsögnek. Sose voltam klausztrofóbiás, de most már tudom milyen kínzás ez az érzés. Csomóan érintenek, lükdösnek meg, és én már szédülök. Nem látok mást csak kezeket és sötét alakokat. Néha ide villannak a színes fények meg-meg világítani idegen, elmosódott arcokat. A lábaim alig tartják meg a testemet, úgy érzem menten elájulok. Valaki mellettem termed, és a kezeit a hátamra simítja, miközben maga felé fordít. Nem látom az arcát, nagyon rosszul vagyok. Annyit érzek, hogy dölöngélünk. A kezei becsúsznak a ruhám alá, mire én halkan nemet suttogok. De mintha meg sem hallotta volna. Vagy csak nem akarja meghallani folytatja. Valaki szája az ajkamon csattan, mire az én kezem a retkes pofáján. Amint elenged összecsuklok. Nem tudok mit tenni az ellen, hogy ébren maradjak. Karok érintenek és visznek valahova. Így érzem magam pedig még nem is ittam...

 xHarryx

Már vagy húsz perce a WC-t nyomja. Ilyen hamar rosszul lesz egy bulitól? Akkor megértem miért nem jár el gyakran szórakozni. Szar lehet minden szórakozástól távol maradni, mert kidobhatja a taccsot. Már megértem miért szokott ilyen goromba lenni. Egyszerűen nem tud lazítani. Mondjuk ez most nekem sem megy nagyon, mert azon agyalok hová mehetett. Felkelek a helyemről és a mosdó felé indulok. Szarok rá, hogy női, kopogás nélkül rontok be. Sehol senki, leszámítva egy egymásnak eső párocskát. Mielőtt kilépek visszakiáltok a srácnak : 

- Hajrá haver, baszd agyon! 

Elmosolyodom, mikor a csaja hátrafordul és grimaszol nekem egyet. Becsapom az ajtót, és keresgélek tovább. Úgy gondolom, hogy elszökött a drágaság. Talán megijedt a sok embertől. Felröhögök a saját poénomon, majd megyek tovább. Az egyik keskeny folyosón is egy párocska enyeleg. Nem bírom megállni, hogy ne kiáltsam oda nekik ugyanazt mint az előbbinek. De ekkor a pasas hátrafordul és meglátom a karjai között a csajt. Szőke fürtjeit veszem először észre, majd a vörös, kisírt szemeket. Nem fagyok le, azonnal nekiesek a srácnak.