2. rész

Betörő

Mikor hazaérek, a szüleim még sehol. A nappaliba megyek, mert ott ég a villany. Gondolom Lilyt van bent.
- Szia Lilyt! - köszöntöm. - Most már tényleg éhes vagyok. Nem csinálnál nekem valamit?
A szolgáló fölnéz a nagy porszívózásból, majd mosoly ül ki az arcára.
- Persze Miss Perfect, máris megyek. Van már valami elképzelése? 
- Uhh, jól esne egy kis palacsinta forrócsokival. Nagyon hideg van kint. - panaszkodom.
Talán nem is hazudtam sokat, mert tényleg fázom. De csak azért, mert attól a sráctól kirázott a hideg. Még mindig érzem. Mekkora parasztok tudnak lenni egyesek! És Harry biztosan közéjük tartozik. 
- Felmentem a szobámba! - felkapom a táskám és rohanok fel a lépcsőn.
A szobám tágasabb mint hittem. Az ágy kétszemélyes aminek örülök, mert sokat forgolódom este, és ahhoz, hogy le ne essek nagy ágyra van szükségem. Külön fürdőszobával rendelkezem. Még egy piros pont. A többi már csak részletkérdés. Felülök az ágyamra törökülésbe, és az ölembe húzom a laptopom. Először megnézem a Facebook-om, majd Twitterre váltok. Már lépnék ki, mikor felvillan egy ablak, hogy üzenetem érkezett. Megnyitom majd tátott szájjal bámulok a feladóra. Harry Styles. 

"Szia kicsim! Remélem már hazaértél. Nem szeretnéd, hogy átugorjak hozzátok? H."

Fortyog bennem a düh. Mégis, hogy képzeli?! De ha így játszunk... Felőlem!
Ezt kapja válaszul : 

"Szia szívem! Igen már otthon vagyok. Átjönnél? Már úgy is annyira hiányollak!"

Elindítom Beyoncé-t és dúdolni kezdek. Még mindig fázom, ezért engedek forró vizet, majd beülök a kádba áztatni magam. Egy egész albumot elénekeltem már, mire kikászálódok a kádból. Magamra kapom a pizsamámat, ami egy trikóból, és egy nagyon rövid nadrágból áll. Kilépek a fürdőből, de már meg is bánom. Azt is, hogy egyáltalán megszülettem. Mert kint lazán a falnak támaszkova Harry áll. Sikítok egyet. Vagyis próbálnék de azonnal mozdul és befogja a számat.
- Css! Még feljön valaki. - vigyorog rám.
- Te őrült vagy! - sziszegem. - Hogy a francba jutottál ide be?!
Az ablakomra mutat szórakozottan. Forog velem a világ. Egy pszichopatával vagyok összezárva! A falig hátrálok, a biztonság kedvéért. Féloldalasan elmosolyodik, majd felém lép. Átszeli kettőnk közt a levegőt. Még jobban a falhoz préselődök, de ő is lép velem. A vér is megfagy az ereimben.
- Mit keresel itt? - suttogom, mert csak ennyi telik tőlem.
Elmosolyodik, jobban mint eddig bármikor.
- Valaki hiányolt. - hajol még közelebb. - És az a valaki elég szépen tud énekelni. Most olyan gönc van rajta, hogy nagy önuralomra van szükségem, nehogy lerohanjam. Kitaláltad már? - duruzsol.
A lélegzetét már a nyakamon érzem. Muszáj cselekednem. A két kezem a mellkasára teszem, és próbálom eltaszítani. Egy kicsit kéreti magát, de utána enged, és hátrébb lép. Kifújom az eddig bent tartott levegőt. Merőn nézek rá. Most fekete feszülős pólóban van. Olyan tisztán kirajzolódik a kidolgozott felsőteste, mintha meztelen lenne. Ez zavarba hoz, lesütöm a szemem.Tényleg nagyon kellemetlenül érzem magam. Még sose voltam ilyen helyzetben. 
- Mi a baj? - lép közelebb.
- Menj el! - suttogom.
Az arca először meglepett lett, aztán perverz. Már várom, mikor mondja ki, hogy nem. Hogy marad, és nem tudom lehurcolni innen. Már fontolgatom, hogyan pateroljam el a szobámból, mikor az a perverz pofája megértő lesz.
- Oké. - mondja, majd felveszi a kabátját az ágyamról.
A kezébe temette a ruhadarabot, nem veszi fel. Én még mindig a falhoz lapulva nézem a jelenetet. Megint elém áll, majd megfogja a csuklómat.
- Nem ma találkoztunk utoljára! - figyelmeztet.
- Hát azt gondoltam. - dünnyögöm halkan.
Remélem nem hallotta meg. Az csak még további maradásra bírná. És csak az kéne még, hogy a szüleim itt találják! Mondjuk az érdekelne, foglalkoztatná-e őket. Harry fölém tornyosul, ijesztően közel. Ilyenkor jut az eszembe menyivel magasabb nálam. Vagy tíz centivel biztosan. És akkor nagyon foglalkoztat az hány éves lehet.
- Hány éves vagy? - kérdezem.
- Miért érdekel? - vigyorog rám.
- Nem szeretem ha a kérdésemre kérdéssel válaszolnak. - fintorgok.
Lehajol és a fülembe suttog, amitől kiráz a hideg.
- Mit is mondtál? Nem hallottam. - tudom, hogy közben mosolyog.
- És te Harry Styles? Mintha azt mondtad volna elmész. - szólok ingerülten, mert hát ez több a soknál.
Felkuncog és elhúzódik tőlem. Az ablakhoz hátrál miközben engem néz. Próbálom kerülni a pillantását. Csak az ablak csukódására nézek föl, és veszek mély lélegzetet. 
Ledőlök az ágyamra, és próbálom megnyugatni a dübörgő szívem. A légzésem sem az igazi. Még mindig dolgozik bennem az adrenalin. 
Egy Taylor Swift szám után már jobban vagyok. Felkelek az ágyamból és hasznossá teszem magam. Legalább addig sem gondolok Harry-re. Elkezdem kipakolni a cuccaimat. Mindent a megfelelő helyre teszek... az éjjeliszekrényemre. Az is akkora, hogy minden amit hoztam belefér. Már csak a laptoptöltőt kéne eltennem, mikor valami felcsipog. Felugrom ijedtemben. A szívem újra vadul ver, és érzem, hogy az adrenalin elönti a testem, megint. A lélegzetem is elakad. Aztán rájövök, hogy csak üzenetem jött. Visszaülök az ágyamra a laptopommal együtt. A feladó ugyanaz mint a legutóbb. Ezt írja : 

"Kicsim, nem szeretnél holnap csinálni valamit? Tudod, kettesben! H."

Ezt kapja válaszul: 

"Nem vágyom a társaságodra Styles, fogadd el! Amúgy is... suliba kell mennem."

Pár másodperc múlva válaszol : 

"Áúú! Ez fájt, de komolyan. És ha elvinnélek reggel?"

Nem adja fel egykönnyen, sajnos.

"Nem kösz. Nincs kedvem hozzád. Na én mentem is enni! Sietek mielőtt elveszed az étvágyam..."

Ezzel kikapcsolom a laptopom, majd lemegyek az étkezőbe. A szüleim már ott ülnek és esznek.
- Sziasztok! - köszönök.
- Szia hercegnőm! Éhes vagy? - kérdezi apa.
- Aha. Lopok egy kis palacsintát!
Felkapok hármat egy tányérra majd vissza baktatok a szobámba. Megeszem a kaját míg valami hülyeséget nézek a Tv-ben. Azután szörfözök még egy kicsit a neten. Mindennél jobban próbálom megállni, hogy ne nézzem meg a Twittert. De persze én még magam ellen is vesztek. Hogy vagyok így a " Tökéletes Győztes " ?!
Ezt írta fél órája : 

"Jó éjt! Álmodj szépeket, rólam. H."

Hahh! Még hogy róla! Előbb halok meg.
Leoltom a villanyt, és átadom magam az álomvilágomnak, ahol nincsenek Harryk.