4. rész

SMS

Mikor vége az órámnak, Mike- al megyek körbenézni a suliban. Megmutatja nekem majdnem az összes termet, aminek nem tudom mi értelme van, mindegyik ugyan olyan. Azután az udvar következik, ahol leülünk egy padra. Nem ül szorosan mellém, de nincs is messze. 
- Miért néztük meg az összes termet? Mindegyik ugyanolyan! - nyávogok fáradtan.
Mert hát 65 terem azért sok, úgy érzem leszakadnak a lábaim. Felém fordul majd elmosolyodik.
- Csak szerettelek volna jobban megismerni. - szabadkozott.
- Ohh... hát jó. És minden t megtudtál már? - kérdezem szórakozottan.
- Egy valami még nagyon érdekel. De ezt majd holnap.
- Furdal a kíváncsiság. - kuncogok fel, majd ő is csatlakozik. 
Beszélgetünk még a suliról, az idejárókról, tanárokon nevetünk. Már vagy egy órája itt ülök vele, mikor a fekete terepjáró befarol a parkolóba. Pont a pad elé. A szememet forgatom, ügyet sem vetek rá. Mike furcsán nézi a kocsit, de semmit sem lát a sötétített ablak miatt. Harry kiszál majd elém lép.
- Szia kicsim! Milyen napod volt? - mondja egy puszi kíséretében.
A mellettem ülő fiú furcsán méreget engem, Harry pedig őt. Frusztrált egy helyzet, mondhatom.
- Mit akarsz? - nézek Harryre.
- Gondoltam eljövök érted és hazaviszlek. Úgy sincs más programom. - válaszol vigyorogva.
- Ahogy látod nekem meg van. - mutatok Mike- ra.
Harry szeme a mellettem ülő fiúra téved. A pillantása fenyegető, még engem is megriaszt vele. Pár hosszú pillanatig így mered a barátomra miközben Mike elkapja a tekinteték. Engem néz.
- Zavarok? - kérdi Mike tőlem.
- Hát igen, képzeld eléggé. Túlságosan útban vagy. Nem hordanád el a segged? - válaszol helyettem Harry kedvesen.
- Harry... - sziszegem.
- Semmi baj Vicki! Majd még holnap beszélünk. Ha szeretnéd eléd megyek, és elhozlak. - néz engem Mike.
- A fuvarozás az én dolgom, haver. - a hangja megtelik fenyegetőzéssel. - És marad is, abban biztos lehetsz!
- Szia Vicki! - nem vesz tudomást Harryről, majd elmegy.
Nem tudom mit gondoljak. Először is nagyon mérges vagyok Harry Styles-ra! Még van pofája elüldözni egy normális embert a közelemből? Van képe becézgetni Mike előtt?!
Felállok a padról, majd elindulok gyalog. Nehogy már azt gondolja akkor visz mindenfele amikor kedve támad! Nem vagyok egy tárgy akit ide - oda passzolgat! Azért álljunk már le egy kicsit...!
Hangokat hallok mögöttem, lépteket. Nem fordulok meg, anélkül is tudom ki az. Így találkoztam vele először. Hogy követett az éjszakában mint egy pszichopata állat! Ugyanúgy mint azon az éjjelen elkap, majd megfogja a csuklóm és magához húz. Érzem a hátamnak feszülő kidolgozott felsőtestét.
- Engedj el! - sziszegem magam elé bámulva.
- Engedd meg, hogy elvigyelek! - a hangja parancsoló.
- Mondom, hogy előbb halok meg!
Megint felkap, mintha csak egy zsák lennék, amit akkor visz amikor akar. Pedig én egy érző emberi lény vagyok, vele ellentétben.
- Tudod vannak lábaim. - mondom lesajnálóan.
- Tudod, engem ez szart sem érdekel. - mondja mosolyogva. 
Magához szorít úgy, hogy levegőt is alig kapok. Majd azon kapom magam, hogy a parkolóba értünk. Betesz a terepjáróba. Miután velem végzett ( vagy csak úgy gondolja, sikerült neki ) ő is beszáll.
- Mit akarsz tőlem? - ugyanazt kérdezem, mint amit akkor amikor találkoztunk.
- A válasz még mindig nem változott. Amit adsz!
- Semmit sem kapsz, és nem is fogsz! Ne strapáld magad fölöslegesen. - a hangom magabiztosan cseng.
- Ebben ne legyél olyan biztos. Hidd el egyszer majd megőrjítelek! Már alig várom azt a napot. - mosolyog perverzen.
- Álmodozz csak tovább... - még mindig magabiztos vagyok.
Mintha meg sem hallotta volna az utolsó mondatom. Nem válaszol, a kocsiban letelepedik a csönd. Fél perc sem telik el, mire üzenetem érkezik. Harry is felkapja a fejét, de most én nem foglalkozom vele. Előkotrom a táskámból a telefonom, de Harry gyorsabb. Kikapja a kezemből.
- Hé! Kérem vissza te vadállat! - üvöltök rá.
Megnyitja az üzenetet, de a feladót nem látom. Megáll az autóval a házunk előtt, majd választ kezd írni az ÉN telefonomon. Kikötöm az övemet majd nekiugrok, hogy visszaszerezzem a tulajdonom. Semmi esélyem ellene. Csak annyit érek el az expedíciommal, hogy az ölében ülök. Magához húz majd a fülembe suttog : 
- Csak az enyém vagy! Ezt ne felejtsd el! - majd visszaadja a telefonom. Azonnal kiszállok melőle a terepjáróból és a házba menekülök. Felszaladok a szobámba majd magamra zárom az ajtót. Megnyitom az üzeneteimet. Mike írt : 

"Szia Vicki! Nem beszélhetnénk ma este? Ha van kedved írj vissza!"

Ezt kapta válaszul ( Harrytől ) : 

"Szia rodhadék! Harry Styles vagyok, és most figyelmeztetlek utoljára : Ha nem kerülöd jó messzire el a csajomat esküszöm kitekerem a nyakad! H"