Prológus

Prológus

Már megint egy repülőtéren dekkolok. Mert hát hol máshol lehetnék? Most éppen New York- ban vagyunk, és a Los Angeles-i járatra várunk. Igen a többesszám ér, mert az én drágalátos szüleim is itt vannak. Hiába vagyok már lassan tizennyolc ( fél év ) még mindig gyerekként kezelnek. Vagyis bőröndként. Körbejártam már majdnem az egész világot. Párizs, Róma, Britannia, London, Szerbia, Németország mind ismert már számomra. És persze New York. Ami szép és jó... szerintük. Mert én nem kértem mást csak normális életet normális szülőkkel. Apukámnak ugyanis egy nagy cég van a kezébe. Egy belsőépítész vállalatot birtokol, aminek nagy híre van, szinte az egész világon. Apukám miatt semmiben sem kell hiányt szenvednem, csak a szeretetben. Persze, ilyenkor mindenki azzal jönne, hogy csak hisztizek, hiszen a pénz minden. Ez nem igaz. Nem jó úgy élni az életed, hogy anyukádnak még arra sincs ideje, hogy havonta egyszer-kétszer rákerdezzen hogy vagy.  Nem sokat törődnek velem. Részben örülök neki, mert szeretem a magányt. Sok tininek az a nagy problémája, hogy nincsen magánélete, nekem pedig túlságosan is sok van.
Mivel nem szeretnék végig szomorkodni, inkább előveszem a telefonomat. Beteszem a fülhallgatót, és Beyoncé-t hallgatok. Vele dúdolom a nekem igazán tetsző dallamot. Anyám szerint tökéletes hangom van. Nem vagyok valami felvágós de kétségkívül igazat adok neki. Bárhová is hurcoltak apa munkája miatt, a zene velem maradt. Mindig zeneiskolába íratnak, persze ezt én választhatom ki. Már ki is néztem egy gimnáziumot Los Angeles- ben, ami a zenében is otthon van.

Anyukám megsimítja az alkarom, jelezve, hogy indulunk. Felkászálódom a padról, a vállamra kapom a táskámat, és baktatok utánuk. A gép előtt megállunk egy igazán helyes, egyenruhás srác előtt. Az egyenruhájából ítélve itt dolgozik. A haja szőke, szeme kék. Nem az én stílusom.

- Elvehetem a táskáját, kisasszony? - kérdezi kedves mosollyal az arcán.

- Kösz nem. Boldogulok magam is. - válaszolok erőltetett vidámsággal.

A szüleim utánam érkeznek. Természetesen ők lerakták a cuccaikat. Mikor belépek az első osztályra minden szempár rám szegeződik. Hanyagul ledobom magam egy ülésre, majd a karkötőmmel játszok, amibe bele van karcolva a nevem. Mintha elfelejteném.. Victoria Perfect, a Tökéletes Győztes, pláne ilyen szülőkkel.

Az ülést fekvő helyzetbe állítom, és tovább hallgatom kedvenc énekesnőmet, míg a repülő egy új, idegen helyhez közelít. Az otthonomhoz...